Life Is Pain

-Akkor ez most igen vagy nem?- Fordult felém,és próbált a szemembe nézni de az alkohol hatása miatt nem igazán ment neki. -Igen. -majd megcsókolt újra. Még egy jó fél órát ültünk a lépcsőn,mikor már majdnem leragadt a szemem a fáradtságtól,úgy döntöttem hogy ideje elköszönni. -Lou? Én már szerintem megyek.-álltam fel a lépcsőről. -Hmm,ne menj méég..- Húzott vissza az ölébe és megcsókolt. -De ha menni szeretnél hát menj.- S megcsókolt még utoljára és elköszönt.                   *Másnap reggel* Már épp a másik oldalamra akartam fordulni, kényelmesen de a telefonom csengése megakadályozta azt. -Igen,Lou?-Morogtam a telefonba fá...

Lily utánam futott és csak átölelt. Nem szólt semmit,csak át ölelt. Imádom mikor ezt csinálja. Szavak nélkül is megértjük egymást. Nem véletlenül legjobb barátnőm szinte már testvérem. 2 hét elteltével egész jobban lettem. Szinte csodával határos módon nem láttam őt már két hete,pedig egy suliba járunk. Azóta újra elkezdtünk beszélni régi exemmel,Louissal. Amit Jack nem igazán nézett jó szemmel mert tudta hogy megint befog kavarni és megint hátba szúr. Viszont ez az egyik legnagyobb hibám hogy könnyen és hamar megbocsájtok olyanoknak akiknek nem kellene. Péntek délután volt,és éppen Louist vártam a vonat állomáson hogy haza jöjjön suliból és kimehessünk. Hirtelen megszólalt a hangosbemo...

Már épp a ház elé értünk,Jack rám nézett majd hirtelen megcsókolt.. -Jack én.. -Tudom,nem kell semmit sem modnanod. Én megyek is. -Nem erre céloztam de tudod nagyon jól hogy nekem ott van Bruce. -Tudom.-S akkor láttam azt az oldalát amit még 9év alatt sosem. Bruceal már 1osztalytól legjobb barátok vagyunk és még sosem láttam azelőtt ilyen zavartnak. És akkor hirtelen fel ült biciklire és elindult. -Már meg sem ölelsz?. -Vissza fordult a biciklit a járda közepére dobva,és vissza futott hozzám és felemelve megölelte. Ugyanis vagy 3 fejjel magasabb volt tőlem. -Szia. -Suttogta halkan a fülembe -Szió. Azzal felrohantam a lépcsőn.                          ...