1.Csak a látszat

Már épp a ház elé értünk,Jack rám nézett majd hirtelen megcsókolt..
-Jack én..
-Tudom,nem kell semmit sem modnanod. Én megyek is.
-Nem erre céloztam de tudod nagyon jól hogy nekem ott van Bruce.
-Tudom.-S akkor láttam azt az oldalát amit még 9év alatt sosem. Bruceal már 1osztalytól legjobb barátok vagyunk és még sosem láttam azelőtt ilyen zavartnak.
És akkor hirtelen fel ült biciklire és elindult.
-Már meg sem ölelsz?. -Vissza fordult a biciklit a járda közepére dobva,és vissza futott hozzám és felemelve megölelte. Ugyanis vagy 3 fejjel magasabb volt tőlem.
-Szia. -Suttogta halkan a fülembe
-Szió.
Azzal felrohantam a lépcsőn.

               
                    *1 hónap elteltével.*

Éppen Jacket készültem hívni mikor kaptam egy üzenetet.
Emma: Most ment el erre Bruce egy másik csajjal. Már nem vagytok együtt?
Emma egy régi jó barátnőm aki egy városban lakik Bruceal.
Azt sem tudtam mit kellene tennem,mert már egy hete nem beszéltünk Bruceal,és okot sem adott hogy miért nem keres. Ugyanis én ezzel úgy vagyok hogy aki szeret az keres. De ő valahogy mostanában nem törődik még azzal sem hogy lélegezem e még egyáltalán..
-Jack?- szóltam bele a telefonba remegő hangon.
-Valami baj van?
-Bruce..- majd elcsuklott a hangom,és kitört rajtam a sírás.
-Na jó én nem érdekel hogy éjszaka 2 van én most át megyek.-Majd letette a telefont.
2 percen belül kopogott is az ajtón. Halkan kinyittam az ajtót,és ő mindjárt át ölelt én pedig csak szorítottam és sírtam.
-Nem akarok rossz lenni,de tudtam hogy ez lesz.
Felkapott az ölébe és letett az ágyra majd leült az ágy mellé,és valami hülyeséget kezdett el beszélni csak hogy abba hagyjam a sírást.
De engem nem az nyugtatott meg hanem a hangja és a jelenléte.
És hirtelen elaludtam.

      *Másnap reggel*
Az ébresztőm hangjára ébredtem fel. SAJNOS. Semmi kedvem nem és erőm sem volt kinyitni a szemem nem hogy ki kelni az ágyból.
De beszélnem kellett Bruceal.
Írtam még egy gyors üzenetet Jacknek,S indultam készülődni. Hirtelen megcsörrent a telóm. Lily.
-Ann,hol vagy már? El.Fogunk.Késnii.-Ordibalt barátnőm a telefonba.
-Jool van megyek máár.
S elindultunk suliba.
Már majdnem a suli előtt voltunk,mikor valaki utánam futott a nevemet ordibálva.
Bruce volt az.
-Ann.. Ha.. Ha.. Hagy magyarázzam meg azt ami tegnap történt. - próbálta magát kifújni.
-Bruce,ezen nincs nagyon mit megmagyarázni.
Majd elkapta a csuklómat s húzott.
-Ann,most ez hülyén fog hangzani de kérhetnék időt?
-Időt? És mire? Hogy más lányok után fuss és ha meguntad újra vissza gyere hozzám? Azt már nem. Ha most el mész többé hozzám ne gyere vissza.
-Hat akkor szia.-ment el nevetve.
-Hogy mi van? Ez most így komoly? Nem te térdeltél véletlenül előttem a kezedben egy száll rózsával és szemedben könycsepekkel?
-Hmm,Ann? Hogy lehetsz ilyen naiv? Csak azt akartam kipróbálni hogy még mindig be dőlsz e neki.
-Ez nem lehet igaz.. -majd elsétáltam szememben a könnyektől szinte alig láttam valamit. Lily utánam futott és csak átölelt. Nem szólt semmit,csak át ölelt.